1. lecke

- Rendben, osztály. Kiosztom a kijavított dolgozatokat. Ha piros osztályzat van az elért pontszámotok mellett, az azt jelenti, hogy el kell beszélgetnünk -kiáltotta túl a zsibongást Byun Baekhyun, minek hatására az egész osztály csendesen elfoglalta a helyét, mintha csak a csengő szólalt volna meg, jelezvén a tanítás kezdetét ebben a pokoli lyukban.

Fájdalmasan nyögtél fel. Tudtad, hogy elég rosszra sikeredet a teszted, mert tökéletesen emlékszel rá, hogy még a nemlétező golyóid is izzadtak a dolgozat második felének írásánál.

Megmerevedtél, mikor tanárod előtted állt meg. Felemelted fejedet, majd ő is rád emelte íriszeit. Végig nézett rajtad egy pillanat erejéig, mielőtt még ismét a papírodra szegezte volna tekintetét, derűs arcot vágva. Mindenkimás a teremben kíváncsi, várakozó szemekkel fordult felétek, te pedig éppen elkaptad ahogyan tanárod ajkai megrándulnak, és egy sármos mosollyal kuncogásba kezd.

- Gratulálok, Suah.

Szíved kihagyott egy ütemet, ahogy kihúzta a lapot a papírhalomból, és átnyújtotta neked. Valóban jól sikerült megírnod ezt a tesztet? Nem tudtad eltakarni izgatottságodat, és vigyorgásban törtél ki, ahogy gyorsan elvetted a feléd nyújtott papírt. Szemeddel azonnal az elért pontszámodat kerested, mire tanárod felhorkant.

- Messze ez a legalacsonyabb pontszám, amit ebben az évben elértél. Ha továbbra is ilyen dolgozatokat fogsz írni, akkor kifoglak rúgni az osztályomból.
- Aj, tanár úr -nyögtél fel hangosan, mikor megláttad a hatalmas piros osztályzatodat a 69%-od mellett.

Baekhyun kuncogva megrázta a fejét, ahogy elindult a következő sorhoz.

- Ha! Suah csak 69%-ot kapott -a melletted ülő seggfej hangos nevetésbe kezdett, amíg fel nem csavartad a dolgozat lapodat, és fejbe nem vágtad vele.- Ya! Megakarsz halni?- vágott vissza, mire Baekhyun homlokát ráncolva nézett rád.
- Ne engem nézzen! Ő kezdte!- mutattál a melletted ülő fiúra.
- Azt javaslom, hogy sürgősen keress segítséget, mielőtt még az osztály bohócává válsz, Suah -szíved kihagyott egy ütemet, de Baekhyun csupán megforgatta a szemét. Ez volt az. Ez volt a lehetőséged arra, hogy becserkészd. Baekhyun tovább osztotta a dolgozatokat, míg te megköszörülted a torkodat, és elővetted a mézédes hangodat, amit Naeun-tól hallottál egyik nap, miközben Baekhyun döngette.
- Tanár úr- a megszólított látszólag megdermedt, arcán fintor terült el, te pedig idegességet színlelve mozgolódtál székedben, s folytattad tovább, gúnyolódva:
- Nem tudna nekem is iskola utáni órát adni?- szempilláidat megrebegtetted, mielőtt Baekhyun önelégült vigyorgásba kezdett.
- Sajnálom, Suah. De részt kell vennem egy megbeszélésen iskola után. Szóval így jártál -arcán mosolya egyre szélesebbre váltott, s most rajtad volt a sor, hogy ráfintorogj, mielőtt befejezte volna a dolgozatok kiosztását, s az asztalához indult volna, mikor is az egyik csendes lány megállította.
- Tanár úr -halkan beszélt. Baekhyun megállt, majd felé biccentette fejét, s egy kedves mosollyal szólt vissza neki.
- Igen, Aeri?- az említett szégyenlősen elpirult, mielőtt rámutatott volna a problémájára a lapján.
- Um ... nem emlékszem, hogy hogyan kell ezt megoldani -válaszolt szinte alig hallhatóan.
Baekhyun felhúzta szemöldökét, miközben alaposan szemügyre vette a feladatot, majd elmosolyodott.
- Ah, igen. Ez az egyik legnehezebb. Ne aggódj. Megfogjuk oldani az osztállyal, de ha aztán még mindig nem érted, nyugodtan gyere vissza iskola után.- villantott a lányra egy gyilkos mosolyt, mielőtt a táblához indult volna.
Leesett az állad az előbb látottakon és hallottakon, s hitetlenkedve bámultál tanárodra, aki érzékelte tekintetedet, de nem foglalkozott vele, minden figyelmét a tanulókra fordította, s válaszolt a felmerült kérdésekre. Mérgesen kulcsoltad össze karjaidat, miközben lentebb csúsztál székeden, mert ismét, úgy érezted, mintha lelőttek volna. Nem ez volt az első alkalom, hogy figyelmen kívül hagyta kérésedet, mert más lányoknak segített. Magadban morogva fixíroztad az előtted lévő lapodat. Visszapillantottál Baekhyun-ra, ahogy meglazítja nyaka körül nyakkendőjét, miközben próbálja megoldani a táblán lévő problémát. Érezted, hogy mellkasod egyre forróbbá válik, ahogy láttad a némileg nyitott gallérját. Alsó ajkadba harapva élezted a tanárod által nyújtott előadást.


Perverz mód? Bekapcsolva.

Hirtelen befejezte a táblára írást, kigombolta mandzsettagombjait, majd ismét felvette a krétát és nekigyürkőzött a következő feladatnak. Ó, Istenem. Csak nézd meg azokat az ujjakat. Annyira vékonyak és hosszúak. Csodálkoznál, ha tudnád mennyi lányt juttatott csúcsra csak azzal, hogy hozzájuk ért azokkal a finom ujjakkal. Mennyire szeretnéd, hogy azok az ujjak benned legyenek. És a kezei egyaránt szépek. Már a gondolat, hogy ezek a kezek megérintenek téged az őrületbe kerget.
Mellkasod egyre jobban szorított, felegyenesedtél helyedről, csakhogy még jobb rálátásod legyen erre az eszméletlen fiatal pasira, aki épp háttal állt az osztálynak. Könyöködre támaszkodtál, álladat pedig tenyereidbe helyezted, s beléjük mosolyogtál. Baekhyun megfeszített karokkal emlékeztette az osztályt arra, hogy figyelmesen csinálják a feladatot, egy lépést se hagyjanak ki.

Szeretnéd végigfuttatni körmeidet azon a szexi háton, miközben jól megdönget. Igen, belevájnád körmeidet azokba a szexi vállakba és kiabálnád a nevét egyre hangosabban, miközben féktelenül közeledtek a beteljesülés felé.
Megnyaltad ajkaidat és csendben engedtél ki egy forró lélegzetet ajkaid közül, ahogy tanárod hátrapillantott az osztályra, akik egy emberként válaszoltak, hogy most már értik a példát. Fogalmad sem volt a táblán látható feladatról, de értettséget színleltél, mielőtt nyeltél volna egyet, lenti izgalmad kezdte elérni, hogy szíved egyre hevesebben, és hevesebben verjen. Baekhyun bólintott egyet, majd mondott valamit, aztán pedig féloldalasan állt meg, hogy tudjon válaszolni az egyik diák feltett kérdésére, míg te magadban nyögdécseltél. Nézd azt az erős, sovány, szálkás testet. Szívesen megmásznád. És ha egyszer megtehetnéd, soha nem adnád oda másnak. Addig csüngenél ezen a darabka tökéletességen, ameddig csak élnél.

- Suah -felnéztél testéről arcára. Igen. Azt akartad, hogy a neveden szólítson.
- Suah -teljes figyelmét rád szegezte. Majdnem elvigyorogtad magad, miközben azon töprengtél, hogy gondolataid valahogyan elérhetnék-e az övéit titokzatosan. Még egyszer. Azt akartad, hogy a nevedet nyögje. Azt akarod, hogy neved játszadozzon ajkain, ahogy csalódottan zihál. Ingerelni akarod őt, azt elérni, hogy könyörögjön neked. Azt akartad tőle, hogy könyörögjön azért, hogy örömet szerezz neki és neveden szólítgasson, míg eljuttok a pontra, ahol ----
- Lee Suah -hangos, fátyolos hangja visszarántott téged gondolataidból, mielőtt zavartan pislogni kezdtél.
- Hogy?- felegyenesedtél, míg Baekhyun bevágott egy fejet.
- Épp nyáladzol.
Egy másodpercnél jóval tovább bámultál rá, míg leesett, hogy amit mondott, az valóban megtörtént. Elállt a lélegzeted, az osztály pedig nevetésben tört ki. Gyorsan megtörölted ajkaidat zavartan. Arcod forró lett, Baekhyun pedig lenézett rád, fejét megrázva orrát kezdte el csipkedni, míg vállai rázkódtak a nevetéstől.

- Megtanulta, hogy hogyan kell aludni nyitott szemmel -a seggfej melletted nevetett, te pedig megajándékoztad egy gyilkos pillantással.
- Fogd be, köcsög -vágtál vissza, míg a többiek csak tovább nevettek, Baekhyun pedig felnézett, arca ki volt pirosodva a sok nevetéstől. Úgy érezted, hogy szíved ismét kihagyott egy ütemet, és magadban átkoztad magad, amiért ennyire zavarba jöttél, de a hülye mosolya vissza húzott a zavartságból.

- Érdemes nagyobb figyelmet fordítanod az órákra, figyelembe véve az elért pontszámodat, Suah -kuncogott, majd lecsendesítette az osztályt a csengő megszólalása előtt, ami hirtelen megszólalt és mindenki megijedt a hirtelen jött hangtól. Az egész osztály Baekhyun-ra nézett, aki csak bólintott egyet.
- Hagyjátok a teszteket a padokon, majd összeszedem őket, és holnap haladunk tovább a következő anyaggal. Valamint ne felejtsétek el megoldani a gyakorló problémákat a 152.-ik oldalon.

Eleresztettél egy hangos sóhajt, felálltál, felkaptad a táskádat és a dolgozatodat. Végig pillantottál a többi dolgozat lapon és felnyögtél, közben mindenki elhagyta a termet. Miért te vagy az egyetlen hülye ebben az osztályban? Morogtál egyet, majd Baekhyun asztala felé néztél, aki még mindig Aeri-vel beszélgetett.

- Szóval az jó lesz önnek, ha visszajövök iskola után akkor?- kérdezte halkan Aeri.
- Természetesen -mosolygott Baekhyun.
A lány meghajolt, majd kisietett a teremből, de még mielőtt elhagyta volna a termet, kiszúrtad kissé ideges mosolyát. Válladra vetted táskádat és tanárodhoz sétáltál, közben átható pillantásodat lenem vetted róla.

- Nincsen ideje nekem segíteni, de ideje arra lesz, hogy megdugja Kim Aeri-t -motyogtad keserűen, mire tanárod rád nézett, majd hátra fele kémlelt, hogy ellenőrizze biztos nincs senki a környéken.
- Nincs időm újra tanítani egy tanulót, aki sosem figyel az órán, Suah. Aeri keményen dolgozik, nem úgy, mint te -felelte higgadtan, te viszont megforgattad szemeidet.
- Mi olyan rossz bennem? Istenem, maga úgy beszél, mintha egy használhatatlan ember lennék. Csak rossz vagyok matekból, oké? Minden másban nagyon jó vagyok.
- A nagyon jó nem elég jó. Kivéve, ha valóban jártas vagy a többi órádon, lehet, hogy ott épp csukva tudod tartani a szádat vagy máskülönben bolondot csinálnál magadból, mint ahogy pár perccel ezelőtt tetted -kuncogott majd hátat fordítva neked, felkapta a szivacsot és elkezdte letörölni a táblát.
- Nos, kiváló vagyok rajzból -csattantál fel.
- A rajz valójában nem is egy óra -horkant fel.- Csak az olyan naplopóknak, mint te, akiknek túl sok idejük van szórakozni.

Úgy érezted egy újabb darabot csippentettek le a büszkeségedből, mert hát hányszor hallottad már ugyanezt más emberektől már?

Gyorsan elkaptad, mielőtt elhúzhatta volna a karját, és szembe fordítottad magaddal.

- Figyeljen -megragadtad a nyakkendőjét és lentebb húztad magadhoz, így már csak pár centiméter volt arcotok között.- Ha azt gondolja, hogy elvesztegetem az időmet, miért nem engedi, hogy visszajöjjek egy iskola utáni órára?- morogtad hangosan, majd hozzátetted:- Újra tanítani Aeri-t nem másmilyen, mint újra tanítani engem. Maga egy tanár, nem? Akkor miért nem tesz úgy, mint egy tanár?- dühösen fújtattál, majd a kezébe nyomtad a dolgozatodat és eltoltad magadtól durván, mielőtt megfordultál és menni készültél.
- Suah -Baekhyun felkuncogott, mielőtt elérted volna az ajtót. Megálltál és visszapillantottál rá, mielőtt újabb kuncogásba kezdett és megnyalta ajkait, közben önelégülten vigyorgott.

- Látom az egyértelmű szándékaidat a jelek mögött. Te nem matek leckét akarsz, igazam van? -megemelte egyik szemöldökét, az arcod pedig lángolni kezdett. Aztán Baekhyun elkezdett feléd sétálni, szíved őrülten kezdett kalapálni, mikor egy gyönyörű kéz megérintette válladat. Baekhyun előredőlt, mosolya gunyorosan hatott.- Bocsi. Nem vagy az esetem. Álmodozz tovább.

Nevetni kezdett, majd kilökött a folyosóra és becsapta az ajtót, épp mikor a csengő jelezte a következő óra kezdetét.