2. lecke (+18)

- Utálom seggfej Byun Baekhyun-t és szeretném szétbaszni az agyát!- üvöltötted a tetőtéri terasznál állva, majd nyögve visszafordultál Youngmi felé, hogy leülhess mellé. Ő csak békésen ette a csomagolt ebédjét. Fújtatva tépted fel a papír csomagolást, hogy hozzáférhess ebédedhez. Gyomrod korgott egy hangosat, mikor megpillantottad a mogyoróvajas és lekváros szendvicsedet és duzzogva fordultál Youngmi felé.
- Mimi?- meredtél ebédjére.
- Nem!- válaszolta barátnőd nyersen.
- Miért? Én mindig megosztom veled az ebédemet -nyafogtál, mire barátnőd szemöldök felhúzva fordult feléd.
- A te főztöd szar, úgyhogy semmiféleképpen nem eszek belőle, soha! -jelentette ki határozottan, mielőtt nevetni kezdett.
- Kérlek, ígérem, hogy összeszedem magam -rádőltél vállára és játékosan megbökdösted, mire Youngmi elnevette magát és előhúzott még egy pár pálcikát.
- Ya, bolond. Persze, hogy megosztom veled -összepréselte ajkait édesen, mire megölelted.
- Ahh, téged szeretlek a legjobban -nevettél hangosan, mielőtt nekikezdtetek az evésnek.
- Képzeld, hallottam egy nagyon érdekes történetet rólad ma -kuncogott Youngmi, mikor a válaszod egy nyögés volt.
- Is. Te. Nem. Fogd be. Nem akarok erre gondolni.
- Miért? Egyébként sem ez volt a legelső alkalom, hogy Byun tanár úrra nyáladzottál az órán -vállat vont és enyhén vállba bökött, mielőtt felsóhajtottál.
- Ja! De ez a seggfej meglátott közben! Nagyon kínos volt! -megint mérgelődni kezdtél.
- Haha, bolond. Mikor fogsz már ezekből tanulni?- Youngmi megrázta fejét.
Szem forgatva szedtél fel még egy kimbap tekercset és egy harapással le is küldted.
- Tehát megint megpróbáltad felszedni?- emelte meg egyik szemöldökét Youngmi, mire téged ismét elkapott a méreg.
- Megint kikosarazott.
- Nem értem, hogy miért vagy olyan őrült a közelében -ráncolta össze homlokát, te pedig hitetlenségek közepette néztél rá. Épp elkezdtél volna beszélni, de észrevetted, hogy túl sok étel van a szádban, így nagy nehezen lenyelted azt, majd belekezdtél.
- Hallottad már valaha is, hogyan beszél ez az ember az előadásokon? Úgy értem, csak hallgasd meg a hangját! Olyan kurva szexi! És mindennek a tetejében, amikor nyög ... ó, istenem, komolyan! Muszáj megérintenem magam! Csak ülni szeretnék és hallgatni a hangját egész nap és közben ...
- Eh, elég ebből -arrébb csúszott tőled, majd hozzátette:- Olyan nagyokat beszélsz, hogy néha elfelejtem, hogy még mindig szűz vagy. Hallod ezt, Suah? Sz. Ű. Z. Te még mindig szűz vagy -forgatta meg szemeit, te pedig közönyösen és lekezelően válaszoltál.
- És akkor? Vannak fanfikcióim, azok megtanítottak mindenre. Készen állok -vágtál vissza magabiztosan.
Youngmi felsóhajtott.
- Oh, ne. Ne mondd el ezeket. Van más ötleted is az erotika gyűjteményedhez?- emelte fel szórakozottan szemöldökét.
- Naná. Fogadjunk, hogy hamarosan meg is szerzem.
- Anyám, nagyon perverz vagy -sóhajtott, mire megbökted.
- Ya! Akárcsak te! Csupán te csendesebb perverz vagy. Nem nagy különbség!
- Akárhogy is. Még mindig nem tudsz szart sem -horkant fel a melletted ülő barátnőd, mire összeszűkítetted szemeid.
- Elnézést! De nem kevés hozzászólás igazolja, hogy olvassák és szeretik a szaros, erotikus történeteimet, oké?- motyogtad neki, mire ő ismét elnevette magát. A csengő hirtelen szólalt meg, ezzel megijesztve titeket. Gyorsan ugrottatok álló helyzetbe, fájdalmasan nyögtél fel.
- Francba, Lee tanárnő megfog ölni!
Gyorsan magadhoz kaptad dolgaidat, miközben Youngmi felnyögött.
- Már megint miattad kések el az órámról. Szép munka, Suah -vágta hozzád gúnyosan, amire te ügyet sem vetve mentél a saját órádra. Sietve közeledtél a rajz terem felé, kinyitottad az ajtót, majd meghajoltál.
- Sajnálom. Nekem ... Áh!- törtél ki, majd ismét felnéztél, hogy szemügyre vedd a hatalmas, festett pénisz képét a képernyőn.
Az órán résztvevők, akik többségében lányok voltak, kuncogni kezdtek reakciódon, tanárnőd pedig megcsóválta fejét.
- Megint késett, Suah. Még egy késés és kénytelen leszek felírni önt az elzárásra, tudja?- csettintett egyet nyelvével, de tudtad, hogy szeret téged, épp ezért ignoráltad cselekedetét, becsuktad az ajtót és elfoglaltad a helyedet.
- Mit keres az ott?- mutattál a képre, vigyorogva, de tanárnőd csupán felsóhajtott, fejcsóválva.
- Haladunk tovább az emberi alapegységek megformálásával -felvontad szemöldöködet, miközben elvigyorogtad magad.
- Szóval meztelen képeket fogunk nézni?
- Ó, Istenem, nem! Az iskolaszék ki is hajítana innen -kapkodott levegő után Lee tanárnő, te pedig kendőzetlenül kinevetted.
- Akkor miért van egy kuki a képernyőn?
- Csak megmutattam a műveit az egyik helyi művésznek, aki sokat dolgozik az emberi formákkal -csattant fel, visszanézve rád, mielőtt megnyomta volna a távirányítót, ezzel eltüntetve a vitatott képet.
- Tanárnő. Rajzolhatunk meztelen képet is, ha akarunk?- kuncogtál, Lee tanárnő pedig megadóan felsóhajtott.
- Azt csinálsz, amit akarsz, Suah. Ha tényleg annyira akarod, akkor rajzolhatsz képeket a meztelen barátodról. Nem érdekel.
Szíved kihagyott egy ütemet az izgatottságtól, mikor akaratlanul is egy teljesen meztelen kép úszott be elmédbe Baekhyun-ról.
- Úristen, Suah! Te vérzel!- a melletted ülő Hyejin hirtelen kiáltotta el magát, miközben felugrott helyéről.
- Micsoda?- keltél ki magadból, majd megérezted, hogy valami csöpög az orrodból. Lenéztél és megláttad a vért, a többi lány pedig mind felugrott a helyéről, mivel az orrodból szinte már ömlött a vér. Tanárnőd odarohant hozzád és a kezedbe nyomott pár papírtörlőt.
- Siess, menj egyenesen a nővérhez, rendben?- tolt kifelé a teremből, közben adott még a papírtörlőből.
Átvetted azokat, majd sietve indultál meg a folyosón, de akkor rájöttél, hogy nem kell sietned, mert szerettél volna időt vesztegetni, így lelassítottad lépteidet.
Kóvályogtál a folyosón, minden cél nélkül, mikor hirtelen meghallottél egy csapódást a szekrények felől. Gyorsan lekuporodtál guggolásba, mikor egy szexi, rekedt hangot hallottál meg felnevetni.
- Mit csinálsz, Naeun? Neked nem órán kéne lenned?
- Látni akartalak, Baekhyun -felvontad szemöldöködet, mikor meghallottad ennek az idegesítő lánynak az édes hangját, majd kezeidet ökölbe szorítottad. Elképzelted, ahogy jó erősen arcon ütöd, majd nevetve elsétálsz, mert mégis mikor kapott arra engedélyt, hogy Baekhyun-t a keresztnevén hívja?
Az igazság az volt, hogy odaakartál sétálni hozzájuk, hogy kínos helyzetbe hozd Naeun-t, de rájöttél, hogy már eléggé zavarba hoztad magad aznap Baekhyun előtt. Nem volt rá szükséged, hogy Baekhyun lássa, ahogy vérzik az orrod, mert valószínűleg kitalálná, hogy rá gondoltál, aztán pedig pár megjegyzést tenne az alacsony intelligenciádra, vagy valami hasonló.
Felsóhajtottál, majd a legközelebbi mosdóba mentél, hogy újabb papírtörlőt szerezz az orrodra, de aztán észrevetted, hogy elállt a vérzés, ezért úgy gondoltad, hogy letisztítod az arcodat, ahelyett, hogy a nővérnek kellene, mikor újabb szekrény csapódást hallottál kintről. Megforgattad szemeidet és visszanéztél a tükörbe, miközben a vért törölgetted felső ajkadról, közben pedig gondolataid ismét csúnya vizekre eveztek.



Perverz mód = bekapcsolva.


Mi lett volna, ha nem lett volna véres az orrod? És mi lett volna, ha odamész hozzájuk, ezzel félbeszakítva a kis légyottjukat? De a legfontosabb mind közül ... mi lett volna, ha Baekhyun téged akart volna Naeun helyett?
Felkuncogtál, miközben folytattad arcod tisztítását ...

Lassan sétáltál oda hozzájuk, Naeun-nak pedig elállt a lélegzete, mikor meglátott téged. Szemei kitágultak a félelemtől és hátralépett egyet, Baekhyun aggódó arca pedig egyszeriben felragyogott, mikor meglátott téged, majd megkönnyebbülten lihegte: 
- Suah.
Odasétáltál hozzá, közben hátravetetted hajad. Majd nyelvedet végig szántottad cseresznye ízű ajkaidon, miközben gyanúsan felemelted egyik szemöldöködet.
- Mi folyik itt, Baekhyun?
- Suah! Segíts! Naeun nem hagy békén! Folyton követ engem!- duzzogott, majd odasietett hozzád és átvetetted vállaidon karjait.
- Song Naeun, mit akartál tenni?- fenyegetően ráncoltad össze homlokod. 
- Ő nem a tiéd!- meredt rád Naeun.
- Ó? Azt gondolod?- Baekhyun-hoz fordultál, majd nyakkendőjénél fogva közelebb húztad magadhoz.
- Suah -szemei izgatottan csillogtak és rányomtad szájfényes ajkaidat övéire, aztán pedig visszafordultál Naeun-hoz, s villantottál neki egy győzedelmes, önelégült mosolyt.- Tessék?- rebegtetted meg szempilláidat, mielőtt Naeun sírva elrohant volna. Ezek után a teljes figyelmedet Baekhyun-ra szegezted. Neki toltad a mögöttetek álló szekrénynek, s megbökted mellkasát ujjaddal.
- És hogyan akarod megköszönni, hogy megmentettelek ma?- közel dőltél hozzá, majd megszívtad ajkait egy kacsintás kíséretében.
Baekhyun még közelebb húzott téged magához és éhesen kezdte falni ajkaidat, minek hatására szájába kuncogtál. Visszacsókoltál és a cseresznye íze teljesen felpörgette hormonjaidat, olyannyira, hogy teljes testeddel hozzányomtad a szekrényhez Baekhyun-t.
- Mondd el mit szeretnél -suttogta csókotokba, te pedig határozottan csatoltad ki az övét. Beleharaptál alsó ajkába finoman, közben morogtad:
- Bassz meg keményen itt, a szekrények előtt.
Mielőtt még felfoghattad volna, Baekhyun megragadott és helyet cseréltetek, majd közelebb hajolt, hogy újabb csókban forrjatok össze, közben folyamatosan simogatta combjaidat. Megremegtél a jóleső érzéstől, közben pedig átkaroltad nyakát, ezzel közelebb húzva őt magadhoz, és megcsókoltad, de most sokkal agresszívabb voltál.
Baekhyun visszacsókolt ugyanolyan durván, közben kezei becsúsztak szoknyád alá, be a bugyidba, s megérintette csiklódat, te pedig egy nyögéssel megszakítottad a csókot. Baekhyun tovább csúsztatta ujját, közben elnevette magát.
- Máris milyen nedves, készen állsz.
- Igeeeen, szóval tégy magadévá végre!- csattantál fel türelmetlenül, mire Baekhyun vigyorogni kezdett.
- Igenis -ellökte magát tőled, kicsúsztatta ujját nedves bugyidból, kicipzározta nadrágját, s elővette becses tagját.

- Francba!- észrevetted, hogy ismét vérezni kezdett az orrod, ezért gyorsan újabb papírtörlőért nyúltál. Érezted, hogy szédülés tör rád, így gyorsan leültél az egyik vécé tetejére, majd folytattad tovább az álmodozást.

Felemelte lábadat, s lassan beléd eresztette magát, te pedig nyögve kapaszkodtál vállaiba. Baekhyun felmordult, majd felkapott az ölébe, így te átkulcsolhattad lábaidat csípőjén. Baekhyun teljesen elmerült benned, míg te csendben nyöszörögtél, hátad ívbe feszült. Baekhyun ismét elkuncogta magát, mielőtt előrébb dőlt, s nyakhajlatodat lepte el apró puszikkal, gerinced mentén pedig kirázott a hideg ennek hatására.
- Annyira szűk vagy -morogta halkan nyakadba, lassan mozgott benned.
- Unn, siess Baek, mielőtt valaki jönne -nyögted enyhén, mire felsóhajtott és ütközésig beléd vezette magát.
Levegő után kapkodtál a hihetetlen örömtől, ami végig járta egész testedet, de ajkadba haraptál, hogy halk maradhass. Baekhyun nem fecsérelte az időt, minden centijét éreztette veled.

- Hallani akarom a hangodat, Suah -halmozta el apró csókokkal nyakad, majd óvatosan hozzáérintette bőrödhöz ajkait, s végig karcolta fogaival érzékeny bőrödet.
Mikor Baekhyun közepes tempóra kapcsolt, a rád törő jóleső érzés olyan hatással volt rád, hogy legszívesebben leugrottál volna egy szikláról.
- Akkor bassz meg erősebben -lihegted halkan, mielőtt Baekhyun felmorrant volna, és teljes sebességre kapcsolva döngetett.
Szíved csak úgy zakatolt, lábaiddal erősebben fogtad közre csípőjét.
- Basszus ... olyan jó vagy -nyögte Baek.
Elkuncogtad magad és közelebb vontad vállainál fogva, mielőtt ismét begyorsított volna. Minden lökésbe egyre több erőt adott, tested kezdett elérzékenyedni, szorító érzés tört rád.
- Gyorsabban -motyogtál, majd Baek maximális sebességgel kezdett mozogni hüvelyedben, és felnyögtél mielőtt ....

- Suah, itt vagy?- Hyejin hangja visszhangzott elmédben, majd hangosan felsóhajtottál a csalódottságtól, hogy már megint megzavartak.
Hyejin elnevette magát, mikor meghallotta reakciódat, majd hozzátette:
- Lee tanárnő üzeni, hogy siess vissza.

1. lecke

- Rendben, osztály. Kiosztom a kijavított dolgozatokat. Ha piros osztályzat van az elért pontszámotok mellett, az azt jelenti, hogy el kell beszélgetnünk -kiáltotta túl a zsibongást Byun Baekhyun, minek hatására az egész osztály csendesen elfoglalta a helyét, mintha csak a csengő szólalt volna meg, jelezvén a tanítás kezdetét ebben a pokoli lyukban.

Fájdalmasan nyögtél fel. Tudtad, hogy elég rosszra sikeredet a teszted, mert tökéletesen emlékszel rá, hogy még a nemlétező golyóid is izzadtak a dolgozat második felének írásánál.

Megmerevedtél, mikor tanárod előtted állt meg. Felemelted fejedet, majd ő is rád emelte íriszeit. Végig nézett rajtad egy pillanat erejéig, mielőtt még ismét a papírodra szegezte volna tekintetét, derűs arcot vágva. Mindenkimás a teremben kíváncsi, várakozó szemekkel fordult felétek, te pedig éppen elkaptad ahogyan tanárod ajkai megrándulnak, és egy sármos mosollyal kuncogásba kezd.

- Gratulálok, Suah.

Szíved kihagyott egy ütemet, ahogy kihúzta a lapot a papírhalomból, és átnyújtotta neked. Valóban jól sikerült megírnod ezt a tesztet? Nem tudtad eltakarni izgatottságodat, és vigyorgásban törtél ki, ahogy gyorsan elvetted a feléd nyújtott papírt. Szemeddel azonnal az elért pontszámodat kerested, mire tanárod felhorkant.

- Messze ez a legalacsonyabb pontszám, amit ebben az évben elértél. Ha továbbra is ilyen dolgozatokat fogsz írni, akkor kifoglak rúgni az osztályomból.
- Aj, tanár úr -nyögtél fel hangosan, mikor megláttad a hatalmas piros osztályzatodat a 69%-od mellett.

Baekhyun kuncogva megrázta a fejét, ahogy elindult a következő sorhoz.

- Ha! Suah csak 69%-ot kapott -a melletted ülő seggfej hangos nevetésbe kezdett, amíg fel nem csavartad a dolgozat lapodat, és fejbe nem vágtad vele.- Ya! Megakarsz halni?- vágott vissza, mire Baekhyun homlokát ráncolva nézett rád.
- Ne engem nézzen! Ő kezdte!- mutattál a melletted ülő fiúra.
- Azt javaslom, hogy sürgősen keress segítséget, mielőtt még az osztály bohócává válsz, Suah -szíved kihagyott egy ütemet, de Baekhyun csupán megforgatta a szemét. Ez volt az. Ez volt a lehetőséged arra, hogy becserkészd. Baekhyun tovább osztotta a dolgozatokat, míg te megköszörülted a torkodat, és elővetted a mézédes hangodat, amit Naeun-tól hallottál egyik nap, miközben Baekhyun döngette.
- Tanár úr- a megszólított látszólag megdermedt, arcán fintor terült el, te pedig idegességet színlelve mozgolódtál székedben, s folytattad tovább, gúnyolódva:
- Nem tudna nekem is iskola utáni órát adni?- szempilláidat megrebegtetted, mielőtt Baekhyun önelégült vigyorgásba kezdett.
- Sajnálom, Suah. De részt kell vennem egy megbeszélésen iskola után. Szóval így jártál -arcán mosolya egyre szélesebbre váltott, s most rajtad volt a sor, hogy ráfintorogj, mielőtt befejezte volna a dolgozatok kiosztását, s az asztalához indult volna, mikor is az egyik csendes lány megállította.
- Tanár úr -halkan beszélt. Baekhyun megállt, majd felé biccentette fejét, s egy kedves mosollyal szólt vissza neki.
- Igen, Aeri?- az említett szégyenlősen elpirult, mielőtt rámutatott volna a problémájára a lapján.
- Um ... nem emlékszem, hogy hogyan kell ezt megoldani -válaszolt szinte alig hallhatóan.
Baekhyun felhúzta szemöldökét, miközben alaposan szemügyre vette a feladatot, majd elmosolyodott.
- Ah, igen. Ez az egyik legnehezebb. Ne aggódj. Megfogjuk oldani az osztállyal, de ha aztán még mindig nem érted, nyugodtan gyere vissza iskola után.- villantott a lányra egy gyilkos mosolyt, mielőtt a táblához indult volna.
Leesett az állad az előbb látottakon és hallottakon, s hitetlenkedve bámultál tanárodra, aki érzékelte tekintetedet, de nem foglalkozott vele, minden figyelmét a tanulókra fordította, s válaszolt a felmerült kérdésekre. Mérgesen kulcsoltad össze karjaidat, miközben lentebb csúsztál székeden, mert ismét, úgy érezted, mintha lelőttek volna. Nem ez volt az első alkalom, hogy figyelmen kívül hagyta kérésedet, mert más lányoknak segített. Magadban morogva fixíroztad az előtted lévő lapodat. Visszapillantottál Baekhyun-ra, ahogy meglazítja nyaka körül nyakkendőjét, miközben próbálja megoldani a táblán lévő problémát. Érezted, hogy mellkasod egyre forróbbá válik, ahogy láttad a némileg nyitott gallérját. Alsó ajkadba harapva élezted a tanárod által nyújtott előadást.


Perverz mód? Bekapcsolva.

Hirtelen befejezte a táblára írást, kigombolta mandzsettagombjait, majd ismét felvette a krétát és nekigyürkőzött a következő feladatnak. Ó, Istenem. Csak nézd meg azokat az ujjakat. Annyira vékonyak és hosszúak. Csodálkoznál, ha tudnád mennyi lányt juttatott csúcsra csak azzal, hogy hozzájuk ért azokkal a finom ujjakkal. Mennyire szeretnéd, hogy azok az ujjak benned legyenek. És a kezei egyaránt szépek. Már a gondolat, hogy ezek a kezek megérintenek téged az őrületbe kerget.
Mellkasod egyre jobban szorított, felegyenesedtél helyedről, csakhogy még jobb rálátásod legyen erre az eszméletlen fiatal pasira, aki épp háttal állt az osztálynak. Könyöködre támaszkodtál, álladat pedig tenyereidbe helyezted, s beléjük mosolyogtál. Baekhyun megfeszített karokkal emlékeztette az osztályt arra, hogy figyelmesen csinálják a feladatot, egy lépést se hagyjanak ki.

Szeretnéd végigfuttatni körmeidet azon a szexi háton, miközben jól megdönget. Igen, belevájnád körmeidet azokba a szexi vállakba és kiabálnád a nevét egyre hangosabban, miközben féktelenül közeledtek a beteljesülés felé.
Megnyaltad ajkaidat és csendben engedtél ki egy forró lélegzetet ajkaid közül, ahogy tanárod hátrapillantott az osztályra, akik egy emberként válaszoltak, hogy most már értik a példát. Fogalmad sem volt a táblán látható feladatról, de értettséget színleltél, mielőtt nyeltél volna egyet, lenti izgalmad kezdte elérni, hogy szíved egyre hevesebben, és hevesebben verjen. Baekhyun bólintott egyet, majd mondott valamit, aztán pedig féloldalasan állt meg, hogy tudjon válaszolni az egyik diák feltett kérdésére, míg te magadban nyögdécseltél. Nézd azt az erős, sovány, szálkás testet. Szívesen megmásznád. És ha egyszer megtehetnéd, soha nem adnád oda másnak. Addig csüngenél ezen a darabka tökéletességen, ameddig csak élnél.

- Suah -felnéztél testéről arcára. Igen. Azt akartad, hogy a neveden szólítson.
- Suah -teljes figyelmét rád szegezte. Majdnem elvigyorogtad magad, miközben azon töprengtél, hogy gondolataid valahogyan elérhetnék-e az övéit titokzatosan. Még egyszer. Azt akartad, hogy a nevedet nyögje. Azt akarod, hogy neved játszadozzon ajkain, ahogy csalódottan zihál. Ingerelni akarod őt, azt elérni, hogy könyörögjön neked. Azt akartad tőle, hogy könyörögjön azért, hogy örömet szerezz neki és neveden szólítgasson, míg eljuttok a pontra, ahol ----
- Lee Suah -hangos, fátyolos hangja visszarántott téged gondolataidból, mielőtt zavartan pislogni kezdtél.
- Hogy?- felegyenesedtél, míg Baekhyun bevágott egy fejet.
- Épp nyáladzol.
Egy másodpercnél jóval tovább bámultál rá, míg leesett, hogy amit mondott, az valóban megtörtént. Elállt a lélegzeted, az osztály pedig nevetésben tört ki. Gyorsan megtörölted ajkaidat zavartan. Arcod forró lett, Baekhyun pedig lenézett rád, fejét megrázva orrát kezdte el csipkedni, míg vállai rázkódtak a nevetéstől.

- Megtanulta, hogy hogyan kell aludni nyitott szemmel -a seggfej melletted nevetett, te pedig megajándékoztad egy gyilkos pillantással.
- Fogd be, köcsög -vágtál vissza, míg a többiek csak tovább nevettek, Baekhyun pedig felnézett, arca ki volt pirosodva a sok nevetéstől. Úgy érezted, hogy szíved ismét kihagyott egy ütemet, és magadban átkoztad magad, amiért ennyire zavarba jöttél, de a hülye mosolya vissza húzott a zavartságból.

- Érdemes nagyobb figyelmet fordítanod az órákra, figyelembe véve az elért pontszámodat, Suah -kuncogott, majd lecsendesítette az osztályt a csengő megszólalása előtt, ami hirtelen megszólalt és mindenki megijedt a hirtelen jött hangtól. Az egész osztály Baekhyun-ra nézett, aki csak bólintott egyet.
- Hagyjátok a teszteket a padokon, majd összeszedem őket, és holnap haladunk tovább a következő anyaggal. Valamint ne felejtsétek el megoldani a gyakorló problémákat a 152.-ik oldalon.

Eleresztettél egy hangos sóhajt, felálltál, felkaptad a táskádat és a dolgozatodat. Végig pillantottál a többi dolgozat lapon és felnyögtél, közben mindenki elhagyta a termet. Miért te vagy az egyetlen hülye ebben az osztályban? Morogtál egyet, majd Baekhyun asztala felé néztél, aki még mindig Aeri-vel beszélgetett.

- Szóval az jó lesz önnek, ha visszajövök iskola után akkor?- kérdezte halkan Aeri.
- Természetesen -mosolygott Baekhyun.
A lány meghajolt, majd kisietett a teremből, de még mielőtt elhagyta volna a termet, kiszúrtad kissé ideges mosolyát. Válladra vetted táskádat és tanárodhoz sétáltál, közben átható pillantásodat lenem vetted róla.

- Nincsen ideje nekem segíteni, de ideje arra lesz, hogy megdugja Kim Aeri-t -motyogtad keserűen, mire tanárod rád nézett, majd hátra fele kémlelt, hogy ellenőrizze biztos nincs senki a környéken.
- Nincs időm újra tanítani egy tanulót, aki sosem figyel az órán, Suah. Aeri keményen dolgozik, nem úgy, mint te -felelte higgadtan, te viszont megforgattad szemeidet.
- Mi olyan rossz bennem? Istenem, maga úgy beszél, mintha egy használhatatlan ember lennék. Csak rossz vagyok matekból, oké? Minden másban nagyon jó vagyok.
- A nagyon jó nem elég jó. Kivéve, ha valóban jártas vagy a többi órádon, lehet, hogy ott épp csukva tudod tartani a szádat vagy máskülönben bolondot csinálnál magadból, mint ahogy pár perccel ezelőtt tetted -kuncogott majd hátat fordítva neked, felkapta a szivacsot és elkezdte letörölni a táblát.
- Nos, kiváló vagyok rajzból -csattantál fel.
- A rajz valójában nem is egy óra -horkant fel.- Csak az olyan naplopóknak, mint te, akiknek túl sok idejük van szórakozni.

Úgy érezted egy újabb darabot csippentettek le a büszkeségedből, mert hát hányszor hallottad már ugyanezt más emberektől már?

Gyorsan elkaptad, mielőtt elhúzhatta volna a karját, és szembe fordítottad magaddal.

- Figyeljen -megragadtad a nyakkendőjét és lentebb húztad magadhoz, így már csak pár centiméter volt arcotok között.- Ha azt gondolja, hogy elvesztegetem az időmet, miért nem engedi, hogy visszajöjjek egy iskola utáni órára?- morogtad hangosan, majd hozzátetted:- Újra tanítani Aeri-t nem másmilyen, mint újra tanítani engem. Maga egy tanár, nem? Akkor miért nem tesz úgy, mint egy tanár?- dühösen fújtattál, majd a kezébe nyomtad a dolgozatodat és eltoltad magadtól durván, mielőtt megfordultál és menni készültél.
- Suah -Baekhyun felkuncogott, mielőtt elérted volna az ajtót. Megálltál és visszapillantottál rá, mielőtt újabb kuncogásba kezdett és megnyalta ajkait, közben önelégülten vigyorgott.

- Látom az egyértelmű szándékaidat a jelek mögött. Te nem matek leckét akarsz, igazam van? -megemelte egyik szemöldökét, az arcod pedig lángolni kezdett. Aztán Baekhyun elkezdett feléd sétálni, szíved őrülten kezdett kalapálni, mikor egy gyönyörű kéz megérintette válladat. Baekhyun előredőlt, mosolya gunyorosan hatott.- Bocsi. Nem vagy az esetem. Álmodozz tovább.

Nevetni kezdett, majd kilökött a folyosóra és becsapta az ajtót, épp mikor a csengő jelezte a következő óra kezdetét.